Megérkeztem az első fejezettel. Jó olvasást!
1. fejezet
A forró homok, lassan égette a talpamat, de
képtelen voltam rávenni magamat, hogy visszamenjek a napozóágyhoz. Élveztem, a
homok forróságát, majd ahogyan a hűs tenger átmossa a lábamat. Karjaimmal
átfonom a testemet, miközben ujjaim közül kiesik a szandálom. A lábam ujjait
belevájtam a homokba, és csak néztem a tengert. Megnyugtatott.
Meleg karok fonódtak a derekam köré, majd
ugyan ebben a pillanatban, egy enyhén borostás arc, nyomódott a nyakamba.
Szőkés hajszálak csiklandozták a nyakam vékony bőrt, amitől kuncognom kellett.
Forró, nedves csókok, halmozták el a fülem mögött lévő, apró érzékeny
területet. Halk sóhajok hagyták el az ajkaimat.
-
Nem akarok haza menni! – motyogtam, kiélvezve a napfelkeltét, és a szoros
ölelést.
-
Tudom, de ha visszaérünk Londonba, be szeretnélek mutatni, pár jó haveromnak.
-
Tudom, és tényleg várom, de szeretek veled nyaralni, Aiden.
Még percekig ott álltunk, ujjaimmal gyengéden
cirógattam a derekamra fonódó karokat. A nap lassan, de egyre jobban láthatóvá
vált a horizonton, ami lenyűgözött. A reggeli hideg, kissé csípős szél,
belekapott az összefont hajamba, és kirázott a hideg, ahogyan a vizes
lábfejemet is elérte. De képtelen voltam rávenni magamat, hogy elinduljak.
Ahhoz túlságosan élveztem a kilátást.
-
Ha vége a következő szemeszterednek, megint eljövünk.
-
Mh, nem is olyan rossz ötlet. – incselkedtem.
Kisebb mocorgás után, megfordultam, lágy
csókot adtam ajkaira, amit könnyű szerrel elmélyített. Karjaimat a nyaka köré
fontam, szorosabban vonva testét az enyémhez. Karjait szorosabban fonta a
derekam köré, mintha ez lenne élete utolsó csókja, a Francia Riviérán.
-
Nincs későbbi járat? – kérdezem, elszakadva tőle.
-
Bessie, ne csináld. És legfőképp ne nézz így rám! – csukja be a szemeit.
-
Hogy?
-
Hát így!
-
Nem értelek, Aiden! – tárom szét a karom. – Most is úgy nézek rád, mint tegnap
meg tegnap előtt!
-
Hát mikor anyám itt volt, nem így néztél rám. – von vállat.
-
Pórbáljuk meg nem felemlegetni, hogy az anyád, nem kedvel. – lankad le a
kedvem.
-
Meg fog kedvelni. Ebben biztos vagyok. – húzott magához, fejemet a nyakába
temettem.
-
De mikor, Aiden, mikor? Aiden, hat hónap múlva, összeházasodunk, és kis híján
az anyád, egy pénzéhes kur…
-
Bess, hagyd abba! – dörren rám, tenyerét a számra tapasztva. – Nem érdekel az
anyám, oké? Szeretlek. Feleségül akarlak venni, és ebben az anyám sem tud
megállítani.
-
Nem érted. – rázom meg a fejemet.
Gombóc nő a tokromban, s lassan olyan naggyá
növi ki magát, hogy megfulladok tőle. Az sem segít, hogy Aiden, ujjait az
enyémekre kulcsolja, és a fülembe suttog. Homlokomat a vállára döntöm, mielőtt
csókot nyomok forró bőrére, és visszaindulok a hotelbe.
A kavicsok szúrják a talpamat, de ebben a
pillanatban, nem tudok foglalkozni vele. Eltűröm. Magam mögött még hallom a
súlyos lépteket, de nem tudok foglakozni velük. És őszintén, nem is akarok.
Aiden, és én sok dologban különböztünk, de ettől tartottam a kapcsolatunkat
izgalmasnak. Amilyen jól kijöttem Aidennel, olyan annyira nem jöttem ki az
anyával. Az apját pedig megnyertem, a dupla joghurtos sajttortámmal.
-
Sajnálom.
Amint becsukódik mögöttünk a hotelszoba
ajtaja, önkéntelenül nyögöm ki, ami egy ideje szúrt, mint a talpamban lévő
kavicsok. Sosem tudnám, őt hibáztatni, azért ami történik, köztem, és a hárpia
anyja között. Kinézem belőle, hogy az esküvő után, hozzánk költözik,
biztosítva, hogy nem töröm össze a pici fia szívét. Igazán ígéretes jövő.
-
Tudom, Bessie, tudom. – veti hátra magát az ágyon.
-
Hát, már csak remélni tudom, hogy azok a nagyra tartott haverjaid, kedvelni
fognak. – fekszek mellé.
-
Biztos vagyok benne. Imádom őket. – vigyorog, gyerekesen. – Még az X-
Factorban, ismerkedtünk meg.
-
Minden haveroddal találkoztam már, velük, hogy-hogy nem?
-
Harmadikak lettek, aztán bejött nekik az élet.
-
Jó nekik. De mi pár hónappal az verseny végén találkoztunk. Nem értem, akkor
miért nem mutattál be nekik. Mondjuk most már mindegy, nem igaz? – vonok vállat,
mindegy-mindegy alapon. – Nem alszunk egyet, a gép indulása előtt. Nem sokat
aludtam a múlt éjjel.
Egy bólintás mellett, felemeli a takarót,
bekucorodik alá, majd maga mellé vonja a testemet. Lábainkat összekulcsolja,
jobb karját a fejem alá csúsztatta, míg a ballt rákulcsolta a derekamra. Csend
telepedett a szobára, leginkább csak a szuszogásunkat lehetett hallani. Álmos
voltam, de tudtam, hogy nem fogok olyan könnyen elaludni. Mielőtt tényleg
lehunytam volna a szemeimet, még az ujjamon lévő karátos gyűrűt csodáltam. Amit
percről – percre ólomsúlyúnak éreztem.
∞
Egy könyvet olvastam, amit a reptéren
vettem. Nem igazán kötött le, de már elég régóta meg akartam venni. Mellesleg
tökéletesen elterelte a gondolataimat. Ellazultam, mint kedden, a páros
masszázson.
-
Tetszik legalább? – hajol a fülemhez, Aiden.
-
Igen, emlékszel mikor áradoztam egy könyvről? – válaszul bólint. – Ez lenne az.
De most túl sok dolog kavarog a fejemben, hogy koncentrálni tudjak rá. – vonok
vállat.
Egyikünk sem szólal meg. Tekintetemmel, az
egyik utaskísérőt keresem, szükségem van egy forró kávéra. Mikor megkaptam,
kicsatoltam az övemet, felhúztam a lábaimat, egészen a mellkasomig az ablak
felé fordultam, ráfontam a bögrére az ujjaimat, és csak néztem ki az ablakon.
Nem láttam mást, mint a hófehér felhőket, amikbe oly szívesen belenyúltam volna.
Negyed órával később leszálltunk a gépről, és
még negyed órával később a taxi kitett az albérletemnél. Hosszú csókkal
köszöntem el, Aidentől, majd bármi szó nélkül, bementem a lépcsőházba. A
lakásom kulcsai, természetesen a táskám legalján voltam, és pár perc keresgélés
után, már bosszankodva, ejtettem ki a táskámat, kezeim közül, hogy a földön
guggolva keresgéljek tovább.
Halk kislányos kuncogás tört fel mellettem,
és ha vak lennék, akkor is felismerném. Mélysóhaj után, felemeltem a tekintetemet,
hogy szembe nézzek, a még mindig pizsamában lévő barátnőmmel.
Haja kócosan terült szét a feje tetején,
szemüvege, kissé ferdén lógott az orrán, a fehér nyúzott felsője, csak úgy
lógott rajta. Még egyszer talán biztosan belefért volna.
-
Vég van a nászútnak, angyalom? Mondjuk, nem csodálom, a jövendőbeli anyósomtól,
én is a hajamat tépném. – ölel magához.
-
Nancy, az a nő tönkretette a pár napos nyaralásom. – motyogom duzzogva.
Csak nevetett.
-
Ne nevess. Főleg ne rajtam! – csípek az oldalába. – Tudod, mikor kell majd
nevetned? – kérdezem.
-
Mikor?
-
Mikor holnapután, Aiden, bemutat a barátainak, akikkel az X-Factorban
szerepelt, na akkor nevess, mikor a képembe vágják, hogy ők sem kedvelnek.
.jpg)
